2007-et írtunk... Egy ismerősön keresztül egy lehetőséghez jutottam. Kötelezettség nélkül elhagyhattam szülőhazám úgy cirka 700 km.-re!

Eljutottam Horvátország tengerpartjára, és "ha már lúd, legyen kövér" alapon, nem is 1-2 órára a határtól és nem egy hosszú hétvégére, hanem egy csodálatos hetet tölthettem Dalmácia szívében.

Lássunk tisztán, hol is járunk? Horvátország - Közép-Dalmácia - Sibenik-Knin régió - Vodice városkája. Ezt hívjuk szerintem örök szerelemnek! Nem, nem a város és nem is Horvátország, hanem maga a Tenger! Nem nyelvhelyességi hiba, hanem direkt nagybetűs Tenger! Könny csordult a szemembe, mikor tudtam, hogy egy ideig nem fogom újra látni és haza kell jönnöm, de nem volt mit tenni! Várt itthon a munka és a hétköznapok szürkesége! Ez van kisgyerek, szállj vissza a földre! És itt is van irományom első nyaklevese...De örök emlék és ez nem rossz, hiába fájó pont! Jött egy elhatározás és egy, a jövőre nagy kihatással lévő döntés: Amikor csak lehetőségem nyílik, visszatérek szívem szerelméhez, a Tengerhez!!!

Tudnék még mit mesélni arról az útról, de emlék...lehet sok olyan momentum, ami nem is úgy volt, ahogy emlékeimben meg van írva, így nem teszem! Majd a későbbiekben, amint a fogadalmam is mutatja, lesz még miről beszámolnom!