Üdv!
Nem tudom az okát, hogy miért is kötöttem ki itt és miért írom ki magamból a dolgaimat, de 'hátha értelmet nyernek' alapon keresem a választ, vagy válaszokat.
Szóval a múlt... Hát igen, ez eléggé kényes téma, hiszen a jelen és a múlt ha találkozik az vagy érdemtelen, vagy fájó pont egy ember életében! Miért is? Ez egyszerű: A múltat bolygatni nem feltétlenül okos döntés, hisz az rendben, hogy az formálta a jelent, de a legtöbb dolog, ami egy ember életét meghatározza, azok a fájdalmak és csalódások! Hiába a számtalan szép emlék, mégis számomra a fájó dolgok az elsők amik az eszembe jutnak, ha emlékezem. A sok érdemes pozitív emlékképet keresni kell, a nehezebben feldolgozható pillanatok viszont azonnal beugranak! Egy negatív változás a családodban, egy rosszul sikerült megvalósítása a terveidnek, egy múltbéli lány, vagy fiú arca és a jelenben kialakult rossz élmények azok amik tanítják az embert a jövő megfelelő alakítására! Ráadásul még néha ezen idők felidézése sem elég, hogy egy újonnan kialakult élethelyzetben kisegítsenek valakit a jövő megfelelő alakításában!
Ezek olyan gondolatok amiken felesleges is agyalni, hiszen a legtöbb ember úgy éli életét, hogy hiába tervezi meg minden napját, akkor is ahogy esik úgy puffan állapotok fognak uralkodni!
Az én életemet, világnézetemet, jövőképemet vagy akár hogy is nevezzük, három dolog befolyásolta főként. Édesapám tanításai, amikről csak később tudtam meg, hogy a jó szándék és a segítő célzat voltak az okai. A múltbéli csalódásaim emberekben, beleértve ebbe baráti-, rokoni- és párkapcsolatokat is. És végül, de mégis valahol leginkább a saját döntéseim okozta élmények és buktatók egyaránt.
A korábbi életvitelem hozta azt a helyzetet, hogy rengeteg, számomra fontos ember hagyott magamra, de egyben megmutatta azt is, hogy kik azok akikre bármikor és bármiben számíthatok. Ez az életvitel tette lehetővé utazásaim élményeit és munkabeli sikereim megvalósulását is! Immáron negyed évszázaddal a hátam mögött belecsöppentem a jelenlegi élethelyzetembe, ahol nehezen, de érvényesülni, illetve boldogulni kell!
Egy valamit elmondhatok, de szerintem legtöbben ezt közhelynek tartanák. Nem bántam meg semmit!!! Nem bántam meg a tanácsok és útmutatások megtartását, vagy éppen semmibe vételét. Nem bántam meg a rosszul, vagy jól végződött kapcsolataim voltát. És nem bántam meg a tudat nélkül elkövetett hibáimat sem. Miért? Joggal kérdezhetné bárki. A válasz egyszerű: Nehézen, de egyben boldogan élek! Ma már minden pillanatért hálát adhatok, hiszen egy olyan közegbe sodortak a tetteim, amilyet bárki nyugodtan kívánhatna magának! Boldog vagyok és bármilyen tárgyilagos, vagy anyagi helyzetben lehetek is, ezt a boldogságot nem befolyásolja semmi! Nem mondom, hogy nem vágynék jobb életszínvonalra, vagy jobb lehetőségekre, de úgy érzem és úgy gondolom, hogy ennél nagyobb boldogságban nem élhet ember ebben a világban!
Van egy gyönyörű menyasszonyom, van egy 'nevelt fiam'...nem, nem a párom gyermeke, de ez más tészta...és van egy olyan munkám, amit azért az átlagemberek nagy része irigyelhetne! Nem azt mondom, hogy gond és probléma mentes az életünk, hanem azt, hogy egyenlőre nem látok olyan problémát körülöttünk, amire ne látnánk a megoldást legalább hosszú távon.
